Tegnap viszonylag sikeres napot zártam a konyhában: frissen sült kenyér házi körözöttel volt a vacsi, és a kandírozott narancsos étcsoki is jól sikerült. Ezek mellett azonban voltak balsikerek, rész-balsikerek is.
1. Kenyérsütés pataki tálban
Van ugyebár a tény: a tálat áztasd be mielőtt beleteszed a kenyeret. Másik előírás volt egy receptben, hogy ezután olajozzam ki a tál belsejét. Nos, aki egy kicsit is használja józan paraszti eszét, rájöhet, hogy ez egy igen elvetélt ötlet. Miután a legelső próbálkozáskor így sikerült beleragadnia a kenyeremnek a formába, kedves barátok javasolták, hogy csináljam sütőpapírral. Második alkalommal, így tökéletesen sikerült így a kenyér. Tegnap azonban a sok konyhai tennivaló között ez az "apróság" valahogy elkerülte a figyelmemet, és csak akkor jutott eszembe, amikor posztoltam a fészre, hogy sül a kenyerem. Minden előzetes várakozásnak megfelelően a két vége bele is ragadt a formába. Ugyanakkor szerencsésnek mondhatom magam: késsel óvatosan leválasztottam a végeket, középen óvatosan alányúltam a még meleg kenyérnek, és csodák csodája, le tudtam óvatosan fejteni a kenyeret a tálról, minden komolyabb sérülés nélkül. Hepiend. :D
2. Rizses tejcsoki
Tegnapi második csokikísérletem alanya a tejcsoki volt. Először próbálkoztam vele. Bár fel voltam rá készülve, hogy másképp fog viselkedni, mint a magas kakaótartalmú étcsoki, de erre a rémálomra nem számítottam. Gőz fölött olvasztottam a csokit, ami szépen elkezdett olvadozni, aztán minden előzetes figyelmeztetés nélkül elkezdett összeállni valami ragacsos masszává. :S Hirtelen ötlettől vezérelve tejszínt bontottam, és azzal kezdtem felengedni. Ez a megoldás (látszólag!) bevált, visszaolvadt a csoki, és formázhatóvá alakult. Csoki formába önt, hűtőbe tesz. Órákkal később, amikor már minden emberi számítás szerint meg kellett volna szilárdulnia a csokinak, megtapogattam a tetejét, és amit tapasztaltam, nem tetszett. Sikerült benyomnom a tetejét, ami vissza is ugrott, mint valami gumiasztal. A végeredmény: késsel-kanállal kikanalazott csokikrém-szerűség, enyhe karamell ízzel (bár ez utóbbit a férjem, aki élvezettel fogyasztotta ezt a katyvaszt, tagadott). Ma reggeli olvasmányaim alapján úgy gondolom, hogy megégett a csoki, ezért is éreztem az enyhe karamell-ízt. Ma másképp próbálkozom majd. :D
Én jénaiban sütöm a kenyeret, nulla felületkezelés mellett (se zsiradék, se liszt, se sütőpapír). A kenyér szinte magától esik ki, és az üveg is tiszta marad. Amúgy a dagasztás nélküli receptet alkalmazom, és úgy még sok munka sincs vele. Ja, és nagyon finom!
VálaszTörlésÉn is jénaiban sütöttem eddig, csak a bevált recepthez nem volt elég nagy jénaim, így kerületre kicsi, de magas cipóim születtek. :) Nagyon szerettem azokat is, de szerettem volna "kenyér alakú" kenyeret, ezért kaptam egy Pataki kenyérsütő tálat. Hihetetlen különbség. Olyan finom puha kenyerem született (gondolom a gőz miatt), amilyen eddig sosem. Csak még szokni kell... :D
Törlés