Pár nappal ezelőtt beindult a kertben az eperszezon: naponta 10-12 nagyszemű (akár féltenyérnyi!!!) eper érik be a kertben. :) Ennyit bizony kicsiny családom sem tud betermelni egy nap, az epret kidobni pedig vétek lenne, így a végre megérkezett első adag bonbonformám kipróbálása mellett döntöttem. (Igazán jöhetne már a futár a második adaggal! :D)
Rövid konklúzió, mielőtt belekezdenétek az olvasásba: ízélmény nagyszerű, de a kivitelezésen van még mit csiszolni! :) Aki tehát egy tökéletesen elkészített bonbon receptjét várja, ne is olvasson tovább! ;)
Első körben az eperkrém készült el, hiszen annak ki is kellett hűlnie, mielőtt a bonbonba kerülhetett volna. Olyan 20 darab epret leturmixoltam, és átpaszíroztam. Felforraltam egy kevés tejszínnel, és mikor már forrt, levettem a tűzről és egy 2/3-táblányi fehércsokit tördeltem bele. Folyamatosan kevergettem, amíg egy egynemű masszát kaptam. (Mint később rájöttem, ez még mindig nem volt elég sűrű, de erről később.)
Pár órával később, mikor a krém már lehűlt, gőz fölött megolvasztottam két tábla fehércsokit. Mivel több helyen azt olvastam, hogy abból az "olcsóbb" formából nehezebb kifordítani a bonbont, ezért a dupla csokiburok mellett döntöttem: vagyis az első kör színűltig töltést, fejrefordítást (vagyis a többlet kiürítését) és a hűtést egy második kör is követte. Amikor a második réteg is megfelelően megszilárdult, habzsákba töltöttem a krémet, és majdnem a tetejéig töltöttem.
Ezt követően egy záró réteget húztam (volna) a bonbonokra egy újabb adag olvasztott csokiból, és ekkor jött a baj. Túl könnyűnek bizonyult a töltelék, és ahelyett, hogy a csoki szépen elterült volna a tetején, részben kinyomta a tölteléket, és összekeveredett a forma tetején. :( Így képtelen voltam tökéletes talpat csinálni, és lezárni a bonbonokat. Ez van. Bár sokan óva intenek tőle, hogy mélyhűtőbe tegyük a csoki, de kísérletező kedvemet nem szeghetik: valamikor a közeljövőben mindenképpen mégegyszer megpróbálkozom ezzel a kombinációval úgy, hogy a tölteléket betöltése után az egész szilárdulásig mélyhűtőbe kerül majd, hiszen mint a maradék krém lefagyasztása megmutatta, jó keményre fagy az eperkrém. :P
Szilárdulás után azért (ebben a pillanatban érkeztek meg a formák
:DDDDDD) nem maradhatott el a kóstolás sem: bár kifordítani nehéz volt a
formából, hiszen nem zártak jól a bonbonok, de az íze nagyon jó volt.
:) ("Ez igaz!"-mondja a mellettem ülő nagyfiam :) ) Szóval egy újabb
kísérlet, talán az új formákkal majd még következik. :)
