Két bal kéz befigyel

Tegnap viszonylag sikeres napot zártam a konyhában: frissen sült kenyér házi körözöttel volt a vacsi, és a kandírozott narancsos étcsoki is jól sikerült. Ezek mellett azonban voltak balsikerek, rész-balsikerek is.

1. Kenyérsütés pataki tálban

Van ugyebár a tény: a tálat áztasd be mielőtt beleteszed a kenyeret. Másik előírás volt egy receptben, hogy ezután olajozzam ki a tál belsejét. Nos, aki egy kicsit is használja józan paraszti eszét, rájöhet, hogy ez egy igen elvetélt ötlet. Miután a legelső próbálkozáskor így sikerült beleragadnia a kenyeremnek a formába, kedves barátok javasolták, hogy csináljam sütőpapírral. Második alkalommal, így tökéletesen sikerült így a kenyér. Tegnap azonban a sok konyhai tennivaló között ez az "apróság" valahogy elkerülte a figyelmemet, és csak akkor jutott eszembe, amikor posztoltam a fészre, hogy sül a kenyerem. Minden előzetes várakozásnak megfelelően a két vége bele is ragadt a formába. Ugyanakkor szerencsésnek mondhatom magam: késsel óvatosan leválasztottam a végeket, középen óvatosan alányúltam a még meleg kenyérnek, és csodák csodája, le tudtam óvatosan fejteni a kenyeret a tálról, minden komolyabb sérülés nélkül. Hepiend. :D

2. Rizses tejcsoki

Tegnapi második csokikísérletem alanya a tejcsoki volt. Először próbálkoztam vele. Bár fel voltam rá készülve, hogy másképp fog viselkedni, mint a magas kakaótartalmú étcsoki, de erre a rémálomra nem számítottam. Gőz fölött olvasztottam a csokit, ami szépen elkezdett olvadozni, aztán minden előzetes figyelmeztetés nélkül elkezdett összeállni valami ragacsos masszává. :S Hirtelen ötlettől vezérelve tejszínt bontottam, és azzal kezdtem felengedni. Ez a megoldás (látszólag!) bevált, visszaolvadt a csoki, és formázhatóvá alakult. Csoki formába önt, hűtőbe tesz. Órákkal később, amikor már minden emberi számítás szerint meg kellett volna szilárdulnia a csokinak, megtapogattam a tetejét, és amit tapasztaltam, nem tetszett. Sikerült benyomnom a tetejét, ami vissza is ugrott, mint valami gumiasztal. A végeredmény: késsel-kanállal kikanalazott csokikrém-szerűség, enyhe karamell ízzel (bár ez utóbbit a férjem, aki élvezettel fogyasztotta ezt a katyvaszt, tagadott). Ma reggeli olvasmányaim alapján úgy gondolom, hogy megégett a csoki, ezért is éreztem az enyhe karamell-ízt. Ma másképp próbálkozom majd. :D

Az új szerelem: csokoládé

Világ életemben imádtam a csokit. Most is szeretem, és ez meg is látszik rajtam. :)

Elég régóta mozgatja a fantáziámat a csokoládé készítése: olvasom a bonbonos blogokat, és tervezgetem, én milyeneket csinálnék. Névnapomra pedig kértem anyukáméktól egy csoki táblaformát. Pár héttel ezelőtt találtam a boltban puffasztott rizst, és rögtön eszembe jutott, hogy végre itt lesz az alkalom, hogy saját rizses csokit készítsek. Tegnap jutottam el odáig, hogy végre is hajtsam a tervet. Gőz fölött felolvasztottam egy tábla magas kakaótartalmú étcsokit, belekevertem a puffasztott rizst, és a formába öntöttem. Párszor a pulthoz ütögettem a formát, hogy a levegőbuborékok távozzanak, majd pár órára hűtőbe tettem.

Íme a végeredmény:

 

 Látszik, hogy a nagyszemű rizs miatt nem jutott mindenhol csoki a forma aljára, így lyukak keletkeztek a csoki tetején. Ennek kiküszöbölésére a mai adagnál (kandírozott narancsos étcsoki) mielőtt az adalékot belekevertem volna, az olvasztott csokiból kitöltöttem a forma alját, hogy mindenhol egyenletes legyen majd a teteje (bejött :D) és csak utána kevertem bele az adalékot, és töltöttem ki vele a formát. Így szép csoki formájú csokit kaptam. Még egy tanulság: rizses csoki legközelebb (vagyis mindjárt :D) csak tejcsokiból csinálok. Várhatóan finomabb lesz. :D

Kétbal kottázás - egy dal születése

Kilóg a blog témájából, de ez is én vagyok. :)

Mindig is zenésznek vallottam magam, még akkor is, amikor a háziasszony- és anyalétbe beleszürkültem. Elbújt  mélyen, de ott volt, és várt csendesen. A lehetőség tavaly nyáron adódott, amikor egy általam kedvelt zenekarból, az Obsidian Shellből kivált az énekesnő, és a zenekar vezetője felhívást tett közzé: énekest keresnek. Pár nap hezitálás után küldtem egy e-mailt, néhány referencia-felvételt, amiket én magam készítettem (vettem föl és kevertem), és bekerültem a zenekarba.  Újrakezdődött az éneklés, zene- és szövegírás.

Egy nagy ugrással tekerjük át az újév első perceiben kihozott maxit, és az azóta folyó munkát, és ugorjunk 2 héttel ezelőttre, amikor már javában folyt az I. Országos Wazer Találkozó szervezése. Tudni kell rólam, hogy bár a fél liter feketeteámat becsülettel elfogyasztom minden reggel, valahogy délelőtt egyfajta zombi-módban vagyok, ilyenkor lassú a felfogásom, és rendszerint elvetemült ötleteim születnek. Egy ilyen reggeli elvetemült ötletem volt, hogy mi lenne, ha írnánk egy Waze-indulót a találkozóra. Azonnal megosztottam ezt az ideát wroaddal, aki az egyik legrégibb magyar wazer, és már elég sok közös szervezés van a hátunk mögött, elég jól ismerjük egymást. Kapott az ötleten, de mivel az idő meglehetősen kevés volt, ezért kértem, javasoljon még embereket a Waze Magyarország Csoport tagjai közül, akik besegítenének a szövegírásban. Mire 10 perc múlva elküldtem az e-mailt a szupertitkos ötlettel az általunk kiszemelteknek, a szöveg 90%-át össze is hoztuk wroaddal. Irány volt a facebook, zenekarvezetőnek is elővezettem az ötletet: "persze, szívesen, áááá, szöveg is megvan, de jó... de azért mégis, mire gondoltál?" "Háááát, izé, nem is tudom..."  És tényleg nem tudtam. Hasamon ugráló gyerekkel nézegettem, olvasgattam, próbálgattam, dúdolgattam  a szöveget, és hopp, kialakult bennem egy ötlet az egyik versszakra... "Te figyelj, láttad a Pirosszkát?" "A mit?" "Animációs mesefilm. Van benne egy éneklő hegyi kecske, na, neki van egy dala, arról jutott eszembe..." Bizony, akinek még nem tűnt fel a hasonlóság, keresse meg a hasonlóságokat a "Készülj fel, készülj fel..." és a Waze-re fel között... lehet, hogy dőlni fog a röhögéstől... :D

Nem tudom, mennyit tudtok arról, hogyan is működik virtuálisan egy zenekar. Mert a miénk jelenleg az. Még SOHA nem találkoztunk. Facebook, Msn, fájl- és dokumentummegosztásokkal való közös munka. De hogyan is rögzítsek én itthon egy eszembe jutó dallamot? Hogyan tudnám én ezt megmutatni? 21. század, születésnapomra kapott első okostelefon, hangrögzítés. Elküldtem az első versszakot. Aztán a másodikat. Aztán a végét. Lassan összeállt a mű. Bár nem volt egységes szerkezete, de azt a zeneszerző már megoldotta. Amikor először hallottam az első munkaanyagot, majdnem sírtam. És nem az örömtől. Hallottam három különböző hangnemben rögzített, torz éneket, borzalmasan tempón kívül, egy egységes és tök jó zenei alapon. Kín volt a tökéletességhez szokott füleimnek, meg a maximalizmusomnak. Ez volt az a pillanat, amikor kértem egy üres zenei alapot, és elkezdtem megtanulni a dalt. Felénekeltem többször, elküldtem a munkadarabokat, még éneklés közben is átírtam a szöveget, mert éppen eszembe jutott valami jó. Mikor visszakaptam ennek a munkafázisnak az eredményét, már nem sírtam. Fülig ért a szám. Elküldtem a linket a fiúknak. Wroaddtól, aki akkor éppen Csehországban volt, egy emotikonokkal teli e-mailt kaptam vissza. Mondtam, ne tessék még nagyon lelkesedni, ez még nem a kész mű. "Elkéstél, már ez a csengőhangom." Itt már éreztem, hogy valami nagyon jót hoztunk össze az elmúlt napokban. És még mindig volt több, mint egy hét a taliig.

Következő reggel. Zombi-mód. Újabb eszement ötlet: készítsünk hozzá videót. Elkészült a forgatókönyv is, de időhiány miatt lemondtunk (egyelőre) a forgatásról. Oké, ötletet és forgatókönyvet félretesz, második ötlet: készítsünk az official Waze videókból egyet, ami passzol a dalunkhoz. Az elkövetkező napok ezzel teltek: egyes verzió, kettes verzió, "áááá, várjatok, mi lenne, ha lenne az elején egy felvezető, olyan, mint egy porondmester?", hármas verzió. Biztos, ami biztos, engedélyt is kértünk a Waze Központtól a videók felhasználása miatt. Először csak nagy vonalakban, hogy nekik is meglepetés legyen. De miután jött a semleges válasz, beavattunk tőlük is egy embert. Drornak, azt hiszem, leeshetett az álla, hogy milyen elvetemült ötleteink vannak, és azt milyen profin kiviteleztük. :) Az engedélyt (természetesen) megkaptuk. :D Végül megszületett a végleges, a négyes verzió. Mire idáig jutottunk, én már rühelltem ezt a dalt. Untam. Hallottam vagy ezerszer. Láttam a videót is rengetegszer: pepecseltem vele, lassítottam-gyorsítottam, vágtam, kevertem. De kész lett. Befejeztem.

Így született meg egy dal és egy videó nagyjából két hét alatt. Volt benne némi kétbal-mentalitás. De a végeredmény alapján ítéljétek meg Ti.

A videó itt megtekinthető