Hosszú, unalmas napok tépelődése után kezdek bele a blogírásba. Mindig is utáltam naplót írni, most sincsen ez másképp, de az elmúlt hetek (bal)sikerei most írásra késztetnek. Mert van az úgy, hogy sikerülnek a dolgok (a konyhában vagy máshol), és van úgy, hogy nem. De aki nem próbálja, az soha nem is lesz sikeres. Én próbálkozom, több-kevesebb sikerrel, mostanában hála istennek jobban mennek a dolgok. De mindez nem jelenti azt, hogy ne kelne túl a tészta a kelesztőgépben, vagy ne éppen a munkálatok közpén derülne ki, hogy valami mégsincs itthon, ami kéne. Ez itt a két bal fakanál.
A két bal kéz pedig majd a kreativitás, otthoncsinosítás színtere lesz. Ha majd időm engedi. Mert jelenleg is egy kétéves húzkodja le a kezem a billentyűzetről. :) Hát így van ez. Nincs is fontosabb, mint noteszlapokat segíteni kitépni. :D
Szóval, most csak ennyi. Majd szépülünk, meg bővülünk, ha gyerkőcök alszanak, és egy beteg férj sem vágyik épp valamire.
Jó szórakozást és próbálkozást nektek!
Sophie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése