Két balkéz 1. - Mózi takarója

Mikor megtudtuk, hogy kis másod-unokatestvér érkezik a családba, elgondolkoztunk, milyen ajándékkal is lephetnénk meg. Mivel abban az évben születésnapomra varrógépet kaptam ajándékba, természetesnek tűnt, hogy azzal készítsek valamit. Jogos a kérdés, mit keres egy varrógép egy suta kezű, türelmetlen anyukánál? Kreatív vagyok. Ezt még a legádázabb ellenségeim (ha vannak olyanok) sem tagadhatják. Keresem a kihívásokat, próbálkozom mindenfélével, párszor talán földhöz is vágom, ha nem úgy sikerül, ahogy szeretném, de legalább megpróbálom. És van, hogy sikerül. Mint a bébitakaró, amit a kis Gergőnek kiötlöttem. Nem, nem tévesztettem el a neveket. Az én kisfiamnak készült a mintadarab, amit fentebb láthattok. Előlapja, valami szőrösebb anyag (nevét ne kérdezzétek :P), hátlapja lepedővászon, az előlapra valami PET-anyámtyúkja textilből applikáltam a nevet, és szatén ferdepánttal szegtem.

Köszöntő

Kedves Olvasó!


Hosszú, unalmas napok tépelődése után kezdek bele a blogírásba. Mindig is utáltam naplót írni, most sincsen ez másképp, de az elmúlt hetek (bal)sikerei most írásra késztetnek. Mert van az úgy, hogy sikerülnek a dolgok (a konyhában vagy máshol), és van úgy, hogy nem. De aki nem próbálja, az soha nem is lesz sikeres. Én próbálkozom, több-kevesebb sikerrel, mostanában hála istennek jobban mennek a dolgok. De mindez nem jelenti azt, hogy ne kelne túl a tészta a kelesztőgépben, vagy ne  éppen a munkálatok közpén derülne ki, hogy valami mégsincs itthon, ami kéne. Ez itt a két bal fakanál.
A két bal kéz pedig majd a kreativitás, otthoncsinosítás színtere lesz. Ha majd időm engedi. Mert jelenleg is egy kétéves húzkodja le a kezem a billentyűzetről. :) Hát így van ez. Nincs is fontosabb, mint noteszlapokat segíteni kitépni. :D
Szóval, most csak ennyi. Majd szépülünk, meg bővülünk, ha gyerkőcök alszanak, és egy beteg férj sem vágyik épp valamire.


Jó szórakozást és próbálkozást nektek!

Sophie