Karácsonyi készülődés

Ilyenkor kerül nehéz helyzetbe az ember lánya... :) Ezerrel zajlik a készülődés, a kézzel készített ajándékok egy része már készen van, a többit is elkezdtem már. Ugyanakkor ha nem szeretném elrontani a meglepetést, akkor nem írhatok egy sort sem arról, mik készülnek. Vicces. :D Mert ugyebár nem írhatom, hogy anyukám, kedves férjecském, most ne olvassátok el a következő bejegyzéseket! Mindenesetre az elkövetkező napokban előveszem az elmúlt évek karácsonyi ajándékairól  készült emlékeimet, fotóimat, a mostaniakat pedig karácsony után mutatom meg.

Barkácscsaj - ötletelés

Férjecském épp 2 méterre tőlem fúr-farag-csavaroz, készül a régi kanapéból a szekrény... :) Furán hangzik, ugye? Pedig így van. Ez a poszt azonban nem erről szól, majd ha kész lesz, ígérem azt is megmutatom.

Szerintem minden barkácsoló szeret ilyen témájú programokat nézni a tv-ben. Nálunk most valami Barkácscsaj maraton megy, hát leültünk ide a fiúkkal. Inspiráló. Ha nem is egy az egyben fogok másolni, de már tudom, mit fogok kezdeni a kidobásra ítélt autógumikkal (polcok lesznek belőlük a garázs falára, középen átfúrjuk majd a gumiköpenyt, a keresztbe betett csavarra pedig polc kerül); ereszcsatornákkal (némi festés után egy "ágasfa" jellegű nagyjából másfél méter magas építmény készül, melyet leásunk az udvaron, feltöltjük földdel, homokkal, és a karokba télálló fűszernövényeket ültetünk). Szeretnék még majd beszerezni egy paraván-vázat is, melyből szeretnék fotóalbumot csinálni, előlapként üveget felhasználni, a hátlapként pedig kartonra felragasztani a régi képeket. Már alig várom, hogy megcsinálhassam. Ha nem így oldom meg, akkor keresztben drótokat feszítek ki, és egyszerűen "felcsipeszelem" majd a képeket. Ezt majd még addig kigondolom. :) Ja, és amit viszont csak enyhe módosítással lopnék, a keretbe installált szőnyegdarab. Azt hiszem van, vagy lesz olyan szőnyegünk, aminek a középmintáját körbevágnám sniccerrel, kétoldalú ragasztóval egy festett osb-lapra applikálnám, és úgy keretezném be. De ezek más ízlések és pofonok. Addig is inkább találjam ki, mivel is fogom bevonni a megmaradt hátlapokat ebből a kanapéból: vagy veszek szép textileket (az is lehet, hogy van is itthon), vagy keresek viaszosvásznat, az legalább mosható.

Mogyorókrémes derelye krumplipüréből

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen háziasszony, aki nem mindig találja el a készítendő ételek mennyiségét (esetünkben krumplipüré), és több lesz, mint amennyi kellene. Nincs baj azzal sem, ha két napig esszük ugyanazt, de miért is ne készülhetne a maradék krumplipüréből másnapra valami édes finomság?

Anyósomtól tanultam, hogy az előző napi krumplipüréből liszttel összegyúrva nyugodtan lehet gombócot, nudlit készíteni. Mivel a fiúk szeretik a Nutellás gombócot, amit néha rendeltünk egy ebédkiszállítótól, ezért gondoltam, magam is kipróbálom. Na, kétbalkéz ismét befigyel, nekem bizony nem ment a gombóc alakítás ezzel a képlékeny töltelékkel. Előttem a kinyújtott, négyzetekre vágott tészta, valamit csak kezdeni kell vele. Így  a négyzetek (azóta téglalapokból készítem, úgy egyszerűbb) közepére halmoztam a mogyorókrémet, majd ahelyett, hogy gombócot próbáltam volna formázni, egyszerűen félbehajtottam, és villával az oldalakat összenyomkodtam. Ezután már csak arra kell figyelni, hogy a villa hegyével ne szúrjuk ki a töltött részt. Ennyi. Lehet főzni. Pirított zsemlemorzsába forgatva, porcukorral isteni. :D

Kakaós kalács kenyérsütőgépben

Eredetileg ezt a receptet készítetettem el kenyérsütőgépben. Természetesen bár az íze jó lett, a kalács teteje beesett: itt is befigyelt a két bal kéz. Nem adtam föl, egy kicsit alakítottam a recepten, és a kenyérsütőt már csak dagasztásra, kelesztésre használtam, de a kalács a sütőben sült. Remek lett. :)

Figyelmeztetés: csak édesszájúaknak. :D

Hozzávalók (a kenyérsütőgépbe pakolás sorrendjében):

• 3 dl langyos tej
• 5 dkg felkockázott, lágy margarin
• 7 púpozott evőkanál cukor
• 2 evőkanál kakaópor (cukrozatlan)
• csipet só
• 50 dkg liszt
• 1 csomag szárított élesztő

Elkészítés:

A hozzávalókat a fenti sorrendben beleteszem a kenyérsütőbe, és dagasztás programot indítok. Amikor ez lejárt, lisztezett munkafelületen egy kicsit átgyúrom a tésztát, esetleg belekeverek egy tábla felkockázott csokit (ma éppen fehéret), majd vékonyan kiolajozott formába helyezem. Nedves konyharuha alatt még 30 percet pihentetem, miközben a sütőt 180 fokra előmelegítem. A pihentetés után az előmelegített sütőben nagyjából 35 percig (tűpróbáig) sütöm. Ha a teteje hamarabb kezdene barnulni, sütőpapírral elefedve sütöm míg kész nem lesz. Miután kihűlt, szeletelem. Már ha bírok addig várni. :D

Habcsók

Bizony sokszor előfordul nálam is, hogy süteménykészítés után a nyakamon marad a tojásfehérje. Az ezt követő napokban valamikor tehát habcsók sütésre kerül a sor. A dolog pofonegyszerű: fehérjénként 10 dkg porcukorral kemény tojásfehérjehabot készítünk. Ennek titka, hogy mindig a legalacsonyabb fokozaton kezdjük a keverést, és cukrot a keményedő habba apránként keverjük bele. Állítólag, ha egy-két csepp ecetet is keverünk bele, fényes lesz a kész édesség, bár én ezt még nem tapasztaltam. Na ja, nem is készítettem sokszor. :P A fehérjehabból habzsák segítségével (vagy kiskanállal) sütőpapírral bélelt tepsire halmokat készítek. Előmelegített langyos (!) sütőben szárítom, ez nálam nagyjából 75-100 celsius volt, légkeveréses sütőben, 10-15 perc. Ne feledjétek, minden sütő más, sajnos mindenkinek a saját bőrén kell ezt megtapasztalni.

És hogy hogyan tudjuk feldobni a snassz kis habcsókunkat? Keverhetünk bele kevés kakaóport, vagy pár csepp szörpöt, gyümölcslevet, vagy sütés előtt nyomhatunk a halmocskák tetejére egy kis diót. A variációknak csak a fantáziánk és a kamránk tartalma szab határt. :D

Színes mécsestartók bébiételes üvegből

Hozzávalók:

• bébiételes üveg
• színes krepp-papírok
• ragasztó (hobby- vagy decoupage-ragasztó)
• drót
• ecset (lapos vagy decoupage-ecset)

Elkészítés:

A bébiételes üvegeket kimossuk. Száradásig a színes krepp-papírokból kisebb-nagyobb cafatokat tépkedünk. Amikor az üvegek megszáradtak, drótból fogantyúkat készítünk az üvegekre. Amikor ezzel készen vagyunk, ragasztóval vékonyan lekenjük az üveg felületét, és elhelyezzük rajta a papírdarabokat. Az sem baj, ha ezek átfedésbe kerülnek, ezzel világításnál még szebb hatást érhetünk el. Óvatosan bánjunk a papírral, mert nagyon könnyen elszakad. Az átfedő részeket óvatosan ismét kenjük át ragasztóval. Ha minden a helyére került, nincs más dolgunk, mint megvárni a száradást, és beletenni a mécsest.

Elhavazott napok hó nélkül: Halloween, Mindenszentek és halottak napja

Az elmúlt napokban nem jutottam el odáig, hogy bármit is írjak, mert (bár nem szó szerint), de rettentően elhavazódtam. Lenne rengeteg feltölteni való képem, videóm, mert abszolút nem tétlenkedtem, de mind ott hevernek letöltésre várva. Prózai az ok: sikerült (remélhetőleg csak átmenetileg) használhatatlanná tennem a laptopot, amiről napközben elszórakozgattam a bloggal. A pc-hez meg nem érek rá feljönni. Oké, most is itt vagyok, fél órára, aztán csók. Szóval míg várom, hogy a Jóisten megszán és ad lehetőséget a gép megjavítására, csak gyorsan leírom, miket is csináltunk. Bizony, csinálTUNK, mert a kreatívkodásból jelentősen kivette a részét 7 éves nagyfiam is. Tehát kezdődjék a felsorolás:

Hétfő, kicsiny falunkban immár a harmadik töklámpás est ideje. Ugyan bébiszitter hiányában nem jutottunk el a fiúval, mi is kivettük a részünket a töklámpás készítésből: faragtunk 2 tököt. Reni barátnémtól loptuk az ötletet már három éve, de ennyi idő alatt sem jutottam hozzá, hogy elkészítsem: bébiételes üvegből színes mécsestartók készültek. Nagyfiam örömmel tépdeste hozzá a krepp papírt. :) Gyönyörűen világítanak azóta is az ablakpárkányon, a halottak napjára kitett mécsesekkel kiegészülve.

Készült még sütőben sült házi kenyér. Igazi sikertörténet. A sok balsiker nem szegte kedvem, most csak keleszteni, dagasztani használtam a kenyérsütőgépet, és a sütőben sült a kenyér. Ropogós volt, porhanyós, laktató, és rengeteg. Nem is tudom, sikerül-e min megenni. Legközelebb azt hiszem, kisebb adagot készítek. :D

Ne feledjem a maradék tojásfehérjéből készült habcsókokat sem, amit le sem fotóztam, de fogy rendesen. :P

Ezek, kiegészítve a napi csavargásokkal, főzéssel, háztartással, kitöltötték az időmet, nem volt idő unatkozni. :)

Most meg jobb, ha megyek, és megnézem, hogy a krumplis pogácsához a héjában főtt krumplit nem égettem-e le. Ahogy ismerem kétbalkezem, tuti. De sebaj, ismeritek a mondást: van mááásiiik! :D

Pusza,

Sophie

Két balkéz 1. - Mózi takarója

Mikor megtudtuk, hogy kis másod-unokatestvér érkezik a családba, elgondolkoztunk, milyen ajándékkal is lephetnénk meg. Mivel abban az évben születésnapomra varrógépet kaptam ajándékba, természetesnek tűnt, hogy azzal készítsek valamit. Jogos a kérdés, mit keres egy varrógép egy suta kezű, türelmetlen anyukánál? Kreatív vagyok. Ezt még a legádázabb ellenségeim (ha vannak olyanok) sem tagadhatják. Keresem a kihívásokat, próbálkozom mindenfélével, párszor talán földhöz is vágom, ha nem úgy sikerül, ahogy szeretném, de legalább megpróbálom. És van, hogy sikerül. Mint a bébitakaró, amit a kis Gergőnek kiötlöttem. Nem, nem tévesztettem el a neveket. Az én kisfiamnak készült a mintadarab, amit fentebb láthattok. Előlapja, valami szőrösebb anyag (nevét ne kérdezzétek :P), hátlapja lepedővászon, az előlapra valami PET-anyámtyúkja textilből applikáltam a nevet, és szatén ferdepánttal szegtem.

Köszöntő

Kedves Olvasó!


Hosszú, unalmas napok tépelődése után kezdek bele a blogírásba. Mindig is utáltam naplót írni, most sincsen ez másképp, de az elmúlt hetek (bal)sikerei most írásra késztetnek. Mert van az úgy, hogy sikerülnek a dolgok (a konyhában vagy máshol), és van úgy, hogy nem. De aki nem próbálja, az soha nem is lesz sikeres. Én próbálkozom, több-kevesebb sikerrel, mostanában hála istennek jobban mennek a dolgok. De mindez nem jelenti azt, hogy ne kelne túl a tészta a kelesztőgépben, vagy ne  éppen a munkálatok közpén derülne ki, hogy valami mégsincs itthon, ami kéne. Ez itt a két bal fakanál.
A két bal kéz pedig majd a kreativitás, otthoncsinosítás színtere lesz. Ha majd időm engedi. Mert jelenleg is egy kétéves húzkodja le a kezem a billentyűzetről. :) Hát így van ez. Nincs is fontosabb, mint noteszlapokat segíteni kitépni. :D
Szóval, most csak ennyi. Majd szépülünk, meg bővülünk, ha gyerkőcök alszanak, és egy beteg férj sem vágyik épp valamire.


Jó szórakozást és próbálkozást nektek!

Sophie