Első bonbon-kísérlet: eperkrémes fehércsokis bonbon

Pár nappal ezelőtt beindult a kertben az eperszezon: naponta 10-12 nagyszemű (akár féltenyérnyi!!!) eper érik be a kertben. :) Ennyit bizony kicsiny családom sem tud betermelni egy nap, az epret kidobni pedig vétek lenne, így a végre megérkezett első adag bonbonformám kipróbálása mellett döntöttem. (Igazán jöhetne már a futár a második adaggal! :D)

Rövid konklúzió, mielőtt belekezdenétek az olvasásba: ízélmény nagyszerű, de a kivitelezésen van még mit csiszolni! :) Aki tehát egy tökéletesen elkészített bonbon receptjét várja, ne is olvasson tovább! ;)

Első körben az eperkrém készült el, hiszen annak ki is kellett hűlnie, mielőtt a bonbonba kerülhetett volna. Olyan 20 darab epret leturmixoltam, és átpaszíroztam. Felforraltam egy kevés tejszínnel, és mikor már forrt, levettem a tűzről és egy 2/3-táblányi fehércsokit tördeltem bele. Folyamatosan kevergettem, amíg egy egynemű masszát kaptam. (Mint később rájöttem, ez még mindig nem volt elég sűrű, de erről később.)

Pár órával később, mikor a krém már lehűlt, gőz fölött megolvasztottam két tábla fehércsokit. Mivel több helyen azt olvastam, hogy abból az "olcsóbb" formából nehezebb kifordítani a bonbont, ezért a dupla csokiburok mellett döntöttem: vagyis az első kör színűltig töltést, fejrefordítást (vagyis a többlet kiürítését) és a hűtést egy második kör is követte. Amikor a második réteg is megfelelően megszilárdult, habzsákba töltöttem a krémet, és majdnem a tetejéig töltöttem.

Ezt követően egy záró réteget húztam (volna) a bonbonokra egy újabb adag olvasztott csokiból, és ekkor jött a baj. Túl könnyűnek bizonyult a töltelék, és ahelyett, hogy a csoki szépen elterült volna a tetején,  részben kinyomta a tölteléket, és összekeveredett a forma tetején. :( Így képtelen voltam tökéletes talpat csinálni, és lezárni a bonbonokat. Ez van. Bár sokan óva intenek tőle, hogy mélyhűtőbe tegyük a csoki, de kísérletező kedvemet nem szeghetik: valamikor a közeljövőben mindenképpen mégegyszer megpróbálkozom ezzel a kombinációval úgy, hogy a tölteléket betöltése után az egész szilárdulásig mélyhűtőbe kerül majd, hiszen mint a maradék krém lefagyasztása megmutatta, jó keményre fagy az eperkrém. :P

Szilárdulás után azért (ebben a pillanatban érkeztek meg a formák :DDDDDD) nem maradhatott el a kóstolás sem: bár kifordítani nehéz volt a formából, hiszen nem zártak jól a bonbonok, de az íze nagyon jó volt. :) ("Ez igaz!"-mondja a mellettem ülő nagyfiam :) ) Szóval egy újabb kísérlet, talán az új formákkal majd még következik. :)

Két bal kéz befigyel

Tegnap viszonylag sikeres napot zártam a konyhában: frissen sült kenyér házi körözöttel volt a vacsi, és a kandírozott narancsos étcsoki is jól sikerült. Ezek mellett azonban voltak balsikerek, rész-balsikerek is.

1. Kenyérsütés pataki tálban

Van ugyebár a tény: a tálat áztasd be mielőtt beleteszed a kenyeret. Másik előírás volt egy receptben, hogy ezután olajozzam ki a tál belsejét. Nos, aki egy kicsit is használja józan paraszti eszét, rájöhet, hogy ez egy igen elvetélt ötlet. Miután a legelső próbálkozáskor így sikerült beleragadnia a kenyeremnek a formába, kedves barátok javasolták, hogy csináljam sütőpapírral. Második alkalommal, így tökéletesen sikerült így a kenyér. Tegnap azonban a sok konyhai tennivaló között ez az "apróság" valahogy elkerülte a figyelmemet, és csak akkor jutott eszembe, amikor posztoltam a fészre, hogy sül a kenyerem. Minden előzetes várakozásnak megfelelően a két vége bele is ragadt a formába. Ugyanakkor szerencsésnek mondhatom magam: késsel óvatosan leválasztottam a végeket, középen óvatosan alányúltam a még meleg kenyérnek, és csodák csodája, le tudtam óvatosan fejteni a kenyeret a tálról, minden komolyabb sérülés nélkül. Hepiend. :D

2. Rizses tejcsoki

Tegnapi második csokikísérletem alanya a tejcsoki volt. Először próbálkoztam vele. Bár fel voltam rá készülve, hogy másképp fog viselkedni, mint a magas kakaótartalmú étcsoki, de erre a rémálomra nem számítottam. Gőz fölött olvasztottam a csokit, ami szépen elkezdett olvadozni, aztán minden előzetes figyelmeztetés nélkül elkezdett összeállni valami ragacsos masszává. :S Hirtelen ötlettől vezérelve tejszínt bontottam, és azzal kezdtem felengedni. Ez a megoldás (látszólag!) bevált, visszaolvadt a csoki, és formázhatóvá alakult. Csoki formába önt, hűtőbe tesz. Órákkal később, amikor már minden emberi számítás szerint meg kellett volna szilárdulnia a csokinak, megtapogattam a tetejét, és amit tapasztaltam, nem tetszett. Sikerült benyomnom a tetejét, ami vissza is ugrott, mint valami gumiasztal. A végeredmény: késsel-kanállal kikanalazott csokikrém-szerűség, enyhe karamell ízzel (bár ez utóbbit a férjem, aki élvezettel fogyasztotta ezt a katyvaszt, tagadott). Ma reggeli olvasmányaim alapján úgy gondolom, hogy megégett a csoki, ezért is éreztem az enyhe karamell-ízt. Ma másképp próbálkozom majd. :D

Az új szerelem: csokoládé

Világ életemben imádtam a csokit. Most is szeretem, és ez meg is látszik rajtam. :)

Elég régóta mozgatja a fantáziámat a csokoládé készítése: olvasom a bonbonos blogokat, és tervezgetem, én milyeneket csinálnék. Névnapomra pedig kértem anyukáméktól egy csoki táblaformát. Pár héttel ezelőtt találtam a boltban puffasztott rizst, és rögtön eszembe jutott, hogy végre itt lesz az alkalom, hogy saját rizses csokit készítsek. Tegnap jutottam el odáig, hogy végre is hajtsam a tervet. Gőz fölött felolvasztottam egy tábla magas kakaótartalmú étcsokit, belekevertem a puffasztott rizst, és a formába öntöttem. Párszor a pulthoz ütögettem a formát, hogy a levegőbuborékok távozzanak, majd pár órára hűtőbe tettem.

Íme a végeredmény:

 

 Látszik, hogy a nagyszemű rizs miatt nem jutott mindenhol csoki a forma aljára, így lyukak keletkeztek a csoki tetején. Ennek kiküszöbölésére a mai adagnál (kandírozott narancsos étcsoki) mielőtt az adalékot belekevertem volna, az olvasztott csokiból kitöltöttem a forma alját, hogy mindenhol egyenletes legyen majd a teteje (bejött :D) és csak utána kevertem bele az adalékot, és töltöttem ki vele a formát. Így szép csoki formájú csokit kaptam. Még egy tanulság: rizses csoki legközelebb (vagyis mindjárt :D) csak tejcsokiból csinálok. Várhatóan finomabb lesz. :D

Kétbal kottázás - egy dal születése

Kilóg a blog témájából, de ez is én vagyok. :)

Mindig is zenésznek vallottam magam, még akkor is, amikor a háziasszony- és anyalétbe beleszürkültem. Elbújt  mélyen, de ott volt, és várt csendesen. A lehetőség tavaly nyáron adódott, amikor egy általam kedvelt zenekarból, az Obsidian Shellből kivált az énekesnő, és a zenekar vezetője felhívást tett közzé: énekest keresnek. Pár nap hezitálás után küldtem egy e-mailt, néhány referencia-felvételt, amiket én magam készítettem (vettem föl és kevertem), és bekerültem a zenekarba.  Újrakezdődött az éneklés, zene- és szövegírás.

Egy nagy ugrással tekerjük át az újév első perceiben kihozott maxit, és az azóta folyó munkát, és ugorjunk 2 héttel ezelőttre, amikor már javában folyt az I. Országos Wazer Találkozó szervezése. Tudni kell rólam, hogy bár a fél liter feketeteámat becsülettel elfogyasztom minden reggel, valahogy délelőtt egyfajta zombi-módban vagyok, ilyenkor lassú a felfogásom, és rendszerint elvetemült ötleteim születnek. Egy ilyen reggeli elvetemült ötletem volt, hogy mi lenne, ha írnánk egy Waze-indulót a találkozóra. Azonnal megosztottam ezt az ideát wroaddal, aki az egyik legrégibb magyar wazer, és már elég sok közös szervezés van a hátunk mögött, elég jól ismerjük egymást. Kapott az ötleten, de mivel az idő meglehetősen kevés volt, ezért kértem, javasoljon még embereket a Waze Magyarország Csoport tagjai közül, akik besegítenének a szövegírásban. Mire 10 perc múlva elküldtem az e-mailt a szupertitkos ötlettel az általunk kiszemelteknek, a szöveg 90%-át össze is hoztuk wroaddal. Irány volt a facebook, zenekarvezetőnek is elővezettem az ötletet: "persze, szívesen, áááá, szöveg is megvan, de jó... de azért mégis, mire gondoltál?" "Háááát, izé, nem is tudom..."  És tényleg nem tudtam. Hasamon ugráló gyerekkel nézegettem, olvasgattam, próbálgattam, dúdolgattam  a szöveget, és hopp, kialakult bennem egy ötlet az egyik versszakra... "Te figyelj, láttad a Pirosszkát?" "A mit?" "Animációs mesefilm. Van benne egy éneklő hegyi kecske, na, neki van egy dala, arról jutott eszembe..." Bizony, akinek még nem tűnt fel a hasonlóság, keresse meg a hasonlóságokat a "Készülj fel, készülj fel..." és a Waze-re fel között... lehet, hogy dőlni fog a röhögéstől... :D

Nem tudom, mennyit tudtok arról, hogyan is működik virtuálisan egy zenekar. Mert a miénk jelenleg az. Még SOHA nem találkoztunk. Facebook, Msn, fájl- és dokumentummegosztásokkal való közös munka. De hogyan is rögzítsek én itthon egy eszembe jutó dallamot? Hogyan tudnám én ezt megmutatni? 21. század, születésnapomra kapott első okostelefon, hangrögzítés. Elküldtem az első versszakot. Aztán a másodikat. Aztán a végét. Lassan összeállt a mű. Bár nem volt egységes szerkezete, de azt a zeneszerző már megoldotta. Amikor először hallottam az első munkaanyagot, majdnem sírtam. És nem az örömtől. Hallottam három különböző hangnemben rögzített, torz éneket, borzalmasan tempón kívül, egy egységes és tök jó zenei alapon. Kín volt a tökéletességhez szokott füleimnek, meg a maximalizmusomnak. Ez volt az a pillanat, amikor kértem egy üres zenei alapot, és elkezdtem megtanulni a dalt. Felénekeltem többször, elküldtem a munkadarabokat, még éneklés közben is átírtam a szöveget, mert éppen eszembe jutott valami jó. Mikor visszakaptam ennek a munkafázisnak az eredményét, már nem sírtam. Fülig ért a szám. Elküldtem a linket a fiúknak. Wroaddtól, aki akkor éppen Csehországban volt, egy emotikonokkal teli e-mailt kaptam vissza. Mondtam, ne tessék még nagyon lelkesedni, ez még nem a kész mű. "Elkéstél, már ez a csengőhangom." Itt már éreztem, hogy valami nagyon jót hoztunk össze az elmúlt napokban. És még mindig volt több, mint egy hét a taliig.

Következő reggel. Zombi-mód. Újabb eszement ötlet: készítsünk hozzá videót. Elkészült a forgatókönyv is, de időhiány miatt lemondtunk (egyelőre) a forgatásról. Oké, ötletet és forgatókönyvet félretesz, második ötlet: készítsünk az official Waze videókból egyet, ami passzol a dalunkhoz. Az elkövetkező napok ezzel teltek: egyes verzió, kettes verzió, "áááá, várjatok, mi lenne, ha lenne az elején egy felvezető, olyan, mint egy porondmester?", hármas verzió. Biztos, ami biztos, engedélyt is kértünk a Waze Központtól a videók felhasználása miatt. Először csak nagy vonalakban, hogy nekik is meglepetés legyen. De miután jött a semleges válasz, beavattunk tőlük is egy embert. Drornak, azt hiszem, leeshetett az álla, hogy milyen elvetemült ötleteink vannak, és azt milyen profin kiviteleztük. :) Az engedélyt (természetesen) megkaptuk. :D Végül megszületett a végleges, a négyes verzió. Mire idáig jutottunk, én már rühelltem ezt a dalt. Untam. Hallottam vagy ezerszer. Láttam a videót is rengetegszer: pepecseltem vele, lassítottam-gyorsítottam, vágtam, kevertem. De kész lett. Befejeztem.

Így született meg egy dal és egy videó nagyjából két hét alatt. Volt benne némi kétbal-mentalitás. De a végeredmény alapján ítéljétek meg Ti.

A videó itt megtekinthető

Blogírói gyónás

Én előre figyelmeztettem mindenkit, hogy nem vagyok egy nagy naplóíró. :P Bizony, hűtlen voltam egy kicsit Hozzátok, mentségemre szóljon, hogy egy kissé elhavazódtam. Ismét. :) Sikeresen lezajlott Édesapám köszöntése, melyre bevallom, hónapokig készültem: nyomoztam régi barátok után, régi fényképeket szkenneltem, és ennek a munkának az eredményeként egy szép fotókönyvvel ajándékozhattuk meg az ünnepeltet.

 A másik projektként pedig a panaszfal.hu számára forgattunk reklámfilmet. Fantasztikus volt újra a régi kollégákkal dolgozni, olyanokkal akik engem tanítottak a televíziózásra és az életre, és olyanokkal, akiket én indítottam el a pályán. :) Hamarosan látható lesz a reklámszpot az országos televíziókban, hallahtó egy rádiószpot az országos rádiókban, és reményeink szerint mindkettő terjedni fog a neten, a közösségi oldalakon is.
Személyes megjegyzésként pedig álljon itt, hogy pályázom egy állásra, és ha elég körültekintőek a bírálók, akkor most elolvasták ezt a posztot is. Remélem, meggyőző voltam. :D

Házi karamellás tej

Hideg téli estéken, amikor a kandallóban halkan ropog a tűz, bizony jólesik meginni valami meleget. Ilyenkor nem jön nálam szóba se kávé, se tea, ha aludni is szeretnék az éjszaka folyamán. Ez a meleg, édes kis csoda egyszerre tölt fel és nyugtat. Elkészíteni pedig csak pár percbe telik. :)

Hozzávalók:

• személyenként 1-2 evőkanál cukor
• személyenként 2,5 dl tej

1. lépés

  A cukrot teflon edényben kis lángon lassan karamellizálom, míg szép aranyszínű nem lesz. Vigyázat! Nagyon könnyen megég, és keserű lesz.

2. lépés

Az aranysárga karamellre öntjük a tejet. Ez a legijesztőbb része a történetnek: a cukor hirtelen visszaszilárdul, ropogni kezd, nagy buborékok nőnek ki belőle. Nem kell azonban megijedni, ahogy a tej felmelegszik, a karamell is szép lassan beleoldódik újra. :)

3. lépés

Az elkészült karamellás tejet poharakba, bögrékbe öntjük és melegen fogyasztjuk. Miután kihűlt, akár hűtőbe is tehetjük, másnap, hidegen is nagyon finom. :)

Diós kavart sütemény

Ezer éves újságból kitépett fecnin lapult a recept a hűtőmön. Mivel valami édességre vágytam anélkül, hogy vásárolnom kellett volna, és dióm éppen volt, erre esett a választás. Könnyen, gyorsan elkészíthető, és mindent elmond róla, hogy bár két napja készült, mára egy pár morzsán kívül semmi sem maradt belőle... :)

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 15 dkg darált dió
• 16 dkg margarin
• 3 egész tojás
• 36 dkg kristálycukor
• 2 dl tej

Elkészítés: 

Az egész tojásokat a cukorral és a margarinnal kikeverjük. Egy másik tálban a lisztet, sütőport és a diót is összekeverjük. A margarinos keverékhez lassan, felváltva adagolunk a lisztes keverékből, illetve a tejből. Ezzel a módszerrel teljesen homogén masszát kapunk. Kivajazott, kilisztezett sütőben (nálam 180-200 fokon kb. 40 percig) tűpróbáig sütjük. Tálaláskor porcukorral meghintjük.